Introduction

SCHMUCKBILD + LOGO

INHALT

BREADCRUMB

Háttér
Tudományos, technikai és szakpolitikai bevezetés

 

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA - European Environment Agency) szerint Európában a levegőszennyezés az a legjelentősebb környezeti egészségügyi kockázat, amely szív- és érrendszeri, valamint légzőszervi betegségeket okoz, melyek a legsúlyosabb esetekben idő előtti halálozáshoz vezetnek (Európaszerte évente kb. 400 ezer esetben). Habár az elmúlt évtizedekben javult a levegő minősége Európában, a légszennyező anyagok szintje továbbra is meghaladja az uniós előírásokat és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legszigorúbb irányelveit Click here for more information!. A legfrissebb hivatalos adatok azt mutatják, hogy még mindig szinte minden európai szenved a légszennyezéstől, ami mintegy 400 000 korai halálesethez vezet szerte a kontinensen. Click here for more information!

Európában a nagy ipari létesítmények által kibocsátott légszennyező anyagok és üvegházhatású gázok mintegy 277-433 milliárd euró költséggel jártak a társadalom számára. Az éves költség felét mindössze 211 létesítmény okozza, ami a legnagyobb európai ipari létesítmények nagyjából 2%-a. A legnagyobb szennyezők Németországban, az Egyesült Királyságban, Lengyelországban, Spanyolországban és Olaszországban találhatók. Ha a költségeket összevetjük a GDP-velés ezáltal a nemzetgazdasági termelés egy egységére jutó relatív környezetiteljesítmény-indikátort képzünk, Észtország, Bulgária, Csehország, Lengyelország és Szlovákia állnak az első öt (vagyis a legrosszabb) helyen. A - főként széntüzelésű - hőerőművek károsítják leginkább az emberek egészségét és a környezetet: a 30 legszennyezőbb létesítmény közül 24 hőerőmű. A legmagasabb externáliákkal járó szektor az energiaipar, melyet a nehézipar, az üzemanyag-előállítás és feldolgozás, a könnyűipar, a hulladékgazdálkodás, az állattenyésztés és a szennyvíztisztítás követ.

Az európai légkörbe kibocsátott főbb légszennyező anyagok a kén-dioxid (SO2), a nitrogén-oxidok (NOx), az ammónia (NH3), a metántól eltérő illékony szerves vegyületek (NMVOC) és a finomrészecskék (PM10 és PM2,5); a múltban az ólom is jelentős szennyező anyag volt. Az EU jogalkotási intézkedéseket hozott az ezekből, de más szennyező anyagokból (ózonkárosító anyagok és üvegházhatású gázokból) származó levegőbe történő kibocsátások csökkentése érdekében is. Click here for more information!

Hogyan vagyunk kitéve a szennyezésnek? A levegőszennyezésnek való közvetlen, avagy lineáris kitettség egyik módja belégzés. Azok, akik nagy ipari városokban vagy régiókban élnek, jellemzően több levegőszennyezésnek vannak kitéve, mint a falusi közösségek. Más szennyezőanyagok (mint például a nehézfémek) útja sokkal összetettebb. Be is lélegezhetjük őket, de szennyezett étel és ital fogyasztása által is a szervezetbe kerülhetnek. A levegőszennyezés és/vagy az üvegházhatású gázok nem csak az emberre, hanem a növényekre, állatokra és élőhelyeikre is károsak, megváltoztatva a szaporodási ciklusukat és a biodiverzitást. A szennyezőanyagok épületekre és műemlékekre is lerakódhatnak, illetve kulcsfontosságú infrastruktúrák elemeit korrodálhatják, melyeknek helyrehozása költséges.

Általánosságban, a nagyobb városokban élő emberek nagyobb nitrogén-dioxid koncentrációnak vannak kitéve a közlekedésből származó kibocsátás miatt. A finomrészecskék és a (rákkeltő) benzol(a)pirén koncentrációja Közép- és Kelet-Európában a legmagasabb a háztartások fűtéséhez és az iparban felhasznált szilárd tüzelőanyagok miatt. A napfény hatására képződő ózon legmagasabb koncentrációjának pedig a Dél-Európában élők vannak kitéve. Click here for more information!

Az átlagos értékeknek azonban nem szabad elfedniük, hogy a levegőminőség tekintetében jelentős különbségek vannak az Európai Unióban. Ezt sok különböző tényező okozza, így például a földrajzi elhelyezkedés, a levegő általános tulajdonságai és az időjárási feltételek. Fontos tényezőnek számít a nemzeti, regionális és helyi hatóságok eltökéltsége, hogy aktívan tegyenek a levegő szennyezése ellen és betartassák a meglévő rendelkezéseket; a város- és területfeljesztés, különös tekintettel a közlekedésre; illetve a polgárok bevonása, hogy készek legyenek eltökélten harcolni a levegőszennyezés ellen ahelyett, hogy „vis majorként” tekintenének rá.