Környezeti zaj
A zajszennyezés Európa-szerte egyre nagyobb problémát jelent, amelyről sokan nem feltétlenül gondolják, hogy hatással van az egészségükre.
A környezeti zajról szóló, 2002-ben elfogadott keretirányelv a környezeti zajnak való kitettség csökkentésére törekszik a zajmutatók és az értékelési módszerek összehangolásával, a zajnak való kitettséggel kapcsolatos információk „zajtérképek” formájában történő összegyűjtésével, valamint az információk nyilvánossá tételével. A tagállamokat továbbá arra kötelezi, hogy készítsenek cselekvési tervet a zajproblémák kezelésére. A zajtérképeket és a cselekvési terveket legalább ötévente felül kell vizsgálni.
A gépjárművek zajszintjéről szóló, 2014-ben elfogadott rendelet új vizsgálati módszert vezet be a zajszennyezések mérésére, csökkenti a jelenlegi zajhatárértékeket, valamint kiegészítő zajkibocsátási rendelkezéseket foglal bele a típusjóváhagyási eljárásba. Más rendeletek zajhatárértékeket határoznak meg a segédmotoros kerékpárok és motorkerékpárok, valamint a gumiabroncsok zajszintjére vonatkozóan.
A légi járművek okozta zajokra vonatkozó szabályok a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet által megállapított „kiegyensúlyozott megközelítéssel” összhangban 2016 júniusától vannak alkalmazásban az évenként több mint 50 000 polgári gépmozgást lebonyolító repülőterekre vonatkozóan. Ez a megközelítés négy fő elemből áll, amelyek azt célozzák, hogy az egyes repülőterek vonatkozásában azonosítani lehessen a légi járművek okozta zajok csökkentésének leginkább költséghatékony módját: a zajszint forrásnál történő csökkentése azáltal, hogy korszerű légi járműveket állítanak üzembe, fenntartható módon kezelik a repülőterek körüli területeket, szervezési megoldások révén csökkentik a földi zajszennyezést, valamint szükség esetén működési korlátozásokat vezetnek be, például az éjszakai repülés tilalmát.